Így szeresd a szobanövényeidet!

A szobanövényeket szinte minden esetben pusztán esztétikai okból tartjuk, és persze azért az örömért, amit a velük való foglalkozás okoz: néhány apróságra odafigyelve segíthetünk, hogy a téli pihenőt követően mielőbb visszanyerjék szokásos, energikus formájukat!

A szobanövények élettel töltik meg a lakást! Az ablakpárkányon, színes kaspókból kikandikáló zsenge hajtások, vagy a fal mellé húzott megtermett dézsások, tekintélyes lombjukkal, szemet-lelket gyönyörködtető atmoszférát teremtenek.

 Audrey Hepburn mondta egyszer, hogy aki kertészkedik, az bízik a jövőben - hiszen az elültetett magvak nem fognak másnapra virágba borulni, sőt az első néhány napban-hétben teljes bizonytalanságban gondozunk valamit, amiről csak remélhetjük, hogy a föld mélyén életre kelt.
 S míg egy kertben lehetnek haszonnövényeink, a szobanövényeket szinte minden esetben pusztán esztétikai okból tartjuk, és persze azért az örömért, amit a velük való foglalkozás okoz.

A téli pihenő után itt az ideje a tavaszi megújulásnak: néhány apró dologra odafigyelve segíthetünk virágainknak mielőbb “felébredni”, és visszanyerni szokásos, energikus formájukat!

1. Biztosítsunk elegendő fényt!
Nehéz dolgunk van, ha szabad szemmel szeretnénk felmérni a fényviszonyokat a lakásban, agyunk és pupilláink ugyanis korrigálnak, és többé-kevésbé kiegyenlíti a világos és sötét területeket. Próbáljuk csak ki: bármilyen szűrő vagy automatikus fehéregyensúly beállítás nélkül készítsünk egy fotót valamelyik szobáról! Az ablak valószínűleg vakítóan fényes lesz, míg a szoba más részei feltűnően sötétek - valójában ez sokkal jobban közelít a valósághoz, mint amit “élőben” látunk, és ezt észlelik növényeink is. 
A fotoszintézishez, vagyis táplálékuk előállításához a növényeknek fényre van szükségük, így ott, ahol sötét van, “éhesek maradnak”. A legtöbb szobanövény esetében érvényes, hogy akkor van jó helyen, ha  rövidebb-hosszabb ideig éri napfény, ezért nézzük meg, onnan, ahol a növényünk áll, látszik-e az ég, és áthalad-e az ég azon szeletén a Nap. Ha nem, akkor inkább költöztessük át cserepes védencünket!

2. Gondoskodjunk a megfelelő szellőzésről!
 A természetben a növények más élőlényekkel is megosztják azt a földterületet, amelyben élnek. Giliszták és apró rovarok mocorognak a talajban, folyamatosan lazítják, járatokat fúrnak bele - ebben a fellazított közegben pedig könnyebben törnek utat a gyökerek, és a víz sem folyik el a szikkadt göröngyök között. Cserepes növényeink esetében egy hurkapálcával vagy gallyacskával porhanyósíthatjuk a talajt, óvatosan bele-bele szúrva és kicsit megmozgatva. Legyünk óvatosak, de azért a túlzott aggodalom ne tartson vissza - valójában kisebb kárt okozunk azzal, ha megsértünk-elszakítunk néhány gyökeret (szerencsére ezek a növények leggyorsabban regeneráló részei), mint ha hagyjuk, összezömüljön a talaj. 

3. Öntözzünk az igényeknek megfelelően!
Többféle módszer van egy növény hidratáltságának megállapításához. Sokan a talaj nedvessége alapján öntöznek, azonban a növény “viselkedéséből” is láthatjuk, hogyan érzi magát. A szomjas növények felfelé fordítják leveleiket, így csökkentve a párolgást (hiszen így kisebb felületen éri őket a napfény), míg a túlöntözött növény éppen ellenkezőleg, inkább lelógatja a leveleit.

A hőmérsékleten kívül a cserép anyaga is befolyásolhatja az öntözés gyakoriságát: a műanyag cserép jobban tartja a nedvességet, míg egy porózus anyagcserépben hamarabb kiszárad a talaj. 

A fentiekből is látható, hogy a szobanövényt nevelni nem ördöngösség - a természet tudja a dolgát, nekünk elég a legalapvetőbb feltételeket biztosítanunk. Ne aggódjunk, ha itt-ott sárgul egy-egy levél, vagy néhány hónap elteltével azt látjuk, növényünk nem olyan szép már, mint amikor hazahoztuk. Gondoljunk rá, hogy a kertészetekben minden szempontból tökéletesek a körülmények, s ezt aligha tudjuk az otthonunkban reprezentálni - azonban ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy bármit is rosszul csinálnánk. 

Az is természetes folyamat, hogy a növények életciklusuk végén elpusztulnak, s bár ennek bekövetkeztét késleltethetjük, ugyancsak nem kell feltétlen párhuzamot vonnunk elpusztult növényeink száma és rátermettségünk (hiánya) között.
 A szobanövények legfontosabb szerepe, hogy örömet okozzanak, tekintsünk rájuk mi is így!

A növények lélegzetelállító “magánéletéről”, azokról a történésekről, amelyeket nem észlelünk, mert az emberi tempóhoz képest nagyon lassan mennek végbe, Sir David Attenborough készített lenyűgöző dokumentumfilmet. A növények magánélete című, alig egyórás filmet érdemes megnézni - stílusosan egy friss, tavaszi huzatú babzsákkanapéra bevackolva.